Aggódtál már valaha, hogy a macskáid közötti játék túlságosan eldurvul? A Scientific Reports című folyóiratban megjelent új tanulmány a macskák játékát és verekedését vizsgálta.
Céljuk az volt, hogy egyszerű, bárki által megfigyelhető viselkedésformák segítségével kiderítsék, mi az, ami játék, és mi az, ami verekedéshez vezethet. Ez azért fontos, mert a verekedések következményei közé tartoznak az állatok és az emberek sérülései. Rosszabb esetben akár az is előfordulhat, hogy valamelyik macskát újra kell adnod, ha nem jönnek ki egymással.
A macska-„verekedések” kategorizálása
A szlovákiai Állatorvosi és Gyógyszerészeti Egyetem és az angliai Lincoln Egyetem munkatársa, Noema Gajdoš-Kmecová által vezetett tanulmányban 105 videót elemeztek 210 macska közötti interakciókról.
A kutatócsoport ezután kidolgozott egy etogramot – az állati viselkedés tanulmányozásában használt specifikus viselkedésformák listáját. Ezeket hat csoportba sorolták:
- Inaktív: a fej és a test mozdulatlan és meghatározott helyzetben van, például guggolva.
- Birkózás: birkózó mozdulatokkal testi kontaktusban lévő macskák
- Üldözés: az egyik macska üldözőbe veszi, vagy egy másik macska elfut.
- Egyéb interaktív tevékenységek: például ápolás, közeledés, felhúzott szőrzet a háton.
- Nem interaktív: önmaguk vagy egy élettelen tárgy felé irányuló tevékenység, például ivás, önnyalogatás.
- Hangadás: például morgás, sziszegés, nyávogás.
Minden egyes videót elemeztek annak megállapítására, hogy az egyes macskák mely viselkedési formákat mutatták. Ezután minden interakciót statisztikailag elemeztünk, hogy kiderítsük, mely viselkedések jelentek meg együttesen, klaszterekben.
Ennek alapján a kutatók a videókat az interakciók három kategóriájába sorolták.
Játékos: a videók macskáinak 40%-át foglalta magába, és a birkózást, valamint a hangoskodás hiányát tartalmazta.
Agonisztikus: az agonisztikus viselkedés minden olyan társas viselkedés, amely magában foglalja a fenyegetést, az agressziót és a behódolást. Az ebbe a csoportba tartozó macskák vokalizáltak és visszatérő tétlenséget mutattak; a mintában szereplő macskák 32%-a landolt ebben a csoportban.
Közepes: ebbe a csoportba a macskák 28%-a tartozott, és szorosabban kapcsolódott a játékos csoporthoz, mint az agonista csoporthoz. Az ebbe a csoportba tartozó macskák hosszabb ideig interakcióban voltak, a két csoport között szünetekkel.
Ellenőrzésképpen, ezek a videókon megfigyelt viselkedési kategóriák meglehetősen jól egyeztek azzal, ahogyan a négy szerző, a macskák viselkedésének szakértői az egyes interakciókat leírták.
Mit mond ez neked a macskáid játékáról?
Ha a macskái birkóznak, akkor nagy valószínűséggel játszanak. Ha egy többmacskás háztartásban a macskák között súrlódások vannak, hajlamosak elkerülni a fizikai kontaktust. Ehelyett olyan támadó vagy védekező manővereket alkalmaznak, amelyek nem járnak hosszabb közvetlen érintkezéssel, például pofozkodással.
Ha a macskák hangoskodnak, és a tétlen időszakok között (például guggolás) kergetőznek, akkor valószínűleg veszekednek. A hangoskodás itt különösen fontos nyom arra, hogy inkább agresszív, mint játékos interakcióról van szó. Az üldözés rendben van, ha kölcsönös, de ha az egyik macska üldöz, vagy az egyik macska elfut, az nem túl pozitív.
A köztes csoport a trükkös. Tartalmazza mind a játékos, mind az agonisztikus viselkedés elemeit, bár szorosabb kapcsolatban állt a játékos, mint az agonisztikus csoporttal. Ez arra utal, hogy a játék agonisztikussá válhat, attól függően, hogy mi történik az interakció során.
A szerzők különösen gyakori szüneteket figyeltek meg az interakción belül, ami lehetővé teheti a macskák számára, hogy újraértékeljék partnerük játék iránti érdeklődését, és elkerüljék a játékból agresszióba való átcsapást.
A nagy harcokat könnyű észrevenni
Ez a tanulmány az első, amely tudományos megközelítést alkalmaz a macskák bárki által azonosítható viselkedésére és háromféle interakciótípust ír le, amelyek segítenek azonosítani a macskáknál a játék és a verekedés közötti különbséget.
Mindannyian tudjuk, mikor verekednek a macskák igazán, de a fő erősség a köztes példák kidolgozásában rejlik – ahol lehet, hogy minden rendben van, de eszkalálódhat is.
A tanulmány a nyilvánvaló, bárki által megfigyelhető viselkedésekre összpontosított, de a macskák is tudnak nagyon finomkodni. Arckifejezéssel, fül- és farokállással, valamint feromonokkal is kommunikálnak. Ezek a finom jelzések ugyanolyan fontosak lehetnek abban, hogy megkülönböztessük, mi a játék és mi a harc.
Ha a macskák valóban jó barátok (szoros kapcsolatban alszanak, és megosztják egymással az ételt és a játékokat), akkor az időnkénti agonisztikus játék nem baj.
Ha azonban a macskák nem jönnek ki jól egymással, akkor lehet, hogy figyelnie kell az agonisztikus viselkedés jeleire. A macskák közötti feszültség nem mindig nyilvánvaló, de hatással lehet a fizikai és mentális egészségükre.
Ha nem biztos benne, hogy macskái valóban jól kijönnek-e egymással, ha idejekorán segítséget kér egy macskaviselkedés-szakértőtől, megelőzheti a macskakatasztrófát.
